Elkezdtem..Fájó szívvel, remegő kézzel. 

Elsősorban azért írok, mert úgy gondolom ez lesz az egyik gyászfolyamatom. El kell mesélnem mi tőrtént velünk elsősorban Botikánkal és tulajdonképpen mit élt át ezalatt az egy év alatt az egész család. Szeretnék másoknak ezzel egy picit segíteni. Nem szoktam írásban kifejezni a gondolataimat, igyekszem, hogy érthető legyen. 

Drága kisfiúnk 2019.01.02.-án született. Nem kicsi súllyal … 4670g-mal ezt úgy mondom, hogy én mindössze akkor 50 kiló voltam.(most annál is kevesebb) Mégis olyan ügyesek voltunk. Ahogy Botika később szokta mondani, anyaa pikk pakk..;) na hát ez pontosan úgy történt. Biztosan ismeritek azt az érzést, mikor megfogjátok végre, magatokhoz ölelhetitek a már nem pocaklakót, hanem a kis cica nyávogós  győnyőrű kis babátokat. Arany drága kis szívem kis mogyoróm ( így hívtam ). Büszke voltam, a legbüszkébb két gyermekes anyuka, mivel Botika nővére az én kis nagy lányom Szonja 6 éves. Később Szonja mai viselkedésére, állapotára vissza fogok majd térni, és kifejtem bővebben. 

Botit a születése után ahogy szokott lenni ha minden rendben van, három nap után szerencsére hazaengedték a kórházból. Pici kis kék czipzáros pólyába raktam és annyira cuki volt, hogy épp kilátott belőle. Kiértünk az épületből, és nagy bokáig érő hó volt, ráadásul annyira hullott, hogy hazáig gyökkettővel mentünk nehogy a pólyába csomagolt kis drágánknak aki éppen úgy szundikált, hogy már a látványa el olvasztott, ne hogy baja essen. Ez az emlék megkívánja, hogy kortyoljak egyet a fehér vitaminomból. ( fehérbor) csak hogy a billentyűzetem kevésbé ázzon már el…..

Boti kis szája izomzata gyenge volt. Csatlakozott ő a kis szájával a bimbire, de tudjátok ( tudom tudom sokan úgy gondolják feladtam blabla) de idővel tápszert kapott. Úgy három hónapig kapott cumisüvegben anya tejet. Ez szerintem a későbbiekben nézve fontos információ. 

Szonja ebben az évben kezdte az óvodát. Tudjuk, hogy ott aztán senkit nem kímélnek a vírusok és a baktériumok. Természetesen ahogy szokott lenni szerencsétlen gyerek ahelyett, hogy szocializálódna otthon krágok, egy marék zsebkendővel maga mellett és szól a peppa malac…. Botikánk is náthás lett. Na dejó fantasztikus, kezdődik gondoltam. Akkor még nem is tudtam, hogy mi fog igazán kezdődni. Botinak áttetsző folyós fikuja volt, amit egyből jeleztünk a háziorvosunknak. Pár napos kicsi baba természetesen az orvos kijön a házhoz és megnézi mi is történik a picivel. Ahaaa nővérke náthás, baba pedig elkapja. Ez így szokott lenni. Ez minden évben amolyan téli rituálé, semmi extra. 

Botinak ez a náthás időszak nem múlt….. És még mindig nem.. Ajjj úgy nem szeretek amúgy orvoshoz járkálni, felhívni blabla kijön esetleg megint, vagy menjünk mi, vagy mi lesz már ….. Ó hát ez még mindig ártalmatlan kis fiku miku.Rendben gondoltam végülis a takony csendben végzi a dolgát, nedvesít, tisztít, és dolga végeztével szépen le folyik a torkunkon, lenyeljük. Időnként változik az állaga, besűrüsödik, de többet csak akkor termelünk ha irritáló éri vagy ha megbetegszünk. És igen ha már zöld lesz, akkor feltételezhető, hogy bakteriális. Ha nem így van javítsatok ki egész nyugodtan. Najó a takonyból most szerintem ennyi most elég. De kédöbb muszáj vagyok erre visszatérni.

Hosszú heteken át, tengervizes orrspray vel, majd a jól ismert kínzó hangos orrsziporszival szivogattam az üvöltő kis mogyorómat. Mondogattam neki, ( amit még sajnos nagyon sokáig ) óó nincs semmi baj, ügyes vagy kicsikém kész is vagy. Kész kész kész, majd jött a taps…….. Na de tudjatok amikor már piszkosul eleged van miért nem múlik már el, eszedbe jut, hogy csak el viszed már egy gyermekgyógyászhoz, ( a háziorvos is az) de valaki mondjon már erre valamit. Mit adjak még neki, hogy jobb legyen? Mit adjak, hogy elmúljon már végre ?

Megtettük az első lépést.  A maszek orvos, azt mondta, hmmm hmmm és hmmm. Lehet, hogy reflux, csináljuk ezt meg azt, nézzük meg mi lesz. Az ez, meg az amaz volt a refluxpárna, emeljük meg a kiságyat, és a tápszere legyen sűrűbb.  Ó hát dejo ennyi lenne az egész ? Teljes bevetéssel emeltük az ágyat, bár khmm elég furcsán nézett ki mint egy csecsemő csúszda a szoba közepén. Gyógynövényes párnákat is beszereztünk tuti ami bizti. Mi baj lehet gondoltuk… Aha, csak annyi, hogy a nátha még intenzívebb lett, még több fikut kellett a kínzó géppel kiszívnom. A porszívógépezet végképp családtaggá vált. Már már zene volt füleinknek. A valódi funkciójához egyre kevesebbet vettem elő. Nyugi azért rend volt. Por egyre kevesebb, mert egy speckós légtisztítót is bevetettünk a cél érdekében ami nem mellesleg vírus és gombaölő..  

Mindennek a csúcsa már, nem hittük el. Hurutos lett a drága Mogyikám. Ne már, hát mégsem jó az új sűrített verziójú tápszer készítmény, és a klassz megemelkedett párnácska amin úgy feküdt, mint egy kifeszített kis ember aki látszólag olyan kényelmetlenül helyezkedik, hogyha tudta volna mondani, mondta volna, anya ez undi, ez nem jó… Gondolkodóba estünk. Na akkor most?? Sokáig nem kellett agyalni, mivel a hurutos köhögés amolyan kisebb fulladásba ment át. Gyerek felöltöztet, autóba be irány a házidoki. A mi orvosunk éppen a szabadságát töltötte, ezért egy mosolygós fiatal női orvos várt minket. Aki rövid vizsgálat után, reményt, fényt csillogtatott a szemünkbe. Pulmanologus! Ez volt akkor a kulcsszó. Botikát mutassuk meg egy tüdőgyógyásznak. Addig is kölcsön ad egy —:jóisten miez mondtam magamban és jót nevettem… babyhaler kérlek szépen ez a neve, amin keresztül a picik kapnak sprayt jelen esetben hörgőtágitót kapott Botika, mondanom sem kell mennyire sírt szegénykém igaz ez most nem zúgott, mint otthon a vákumtisztitóporszivógépezet de attól még csöppet sem lehetett kellemes érzés.  De jé, a mindenségét , jobb lett!!!!! Hű ez a nő tud valamit, irány a maszek Pulmanológus!!!!!!! 

( anyukám, csupán a megengedett maximum egy deci boromat ittam, eskü ) ;) 

Folyt.Köv.